Mostanban kicsit el vagyok havazva, ezt is csak azért írom, mert ekkorát is régen szívtam...

   A "Samsung" márkanév ismerősen csenghet lassan mindenkinek, róluk is írok majd egyszer, de most a téma mindössze egy termékük. Nevezetesen a STORY Station nevezetű külső winyóként csomagolt 5400 fordulatos "környezetbarát" asztali adattároló. Az enyém speciel egy 1,5 Tb-os változat. Ami végülis rávitt a vásárlásra, hogy sok gépen voltak az adataim, sokféle formában, és már mások partícióira is pakoltam a dolgaimat, mert nem volt elég hely. Úgy gondoltam, hogy majd felmásolok mindent egyre, és rendezem, aztán rendezett formában, kisebb helyet foglalva visszateszem a megfelelő részét a megfelelő gépre. A biztonsági mentésekről nem is beszélve.

   Az elmélettel nem is volt baj, valamikor októberben megvettem a szerkezetet. A külseje egész jól végiggondolt, fényerőszabályozós bekapcsolópotiról meg a mai dizájnelemek és ergonómia világában különösebben nem lehet semmi rosszat mondani. A működés jó, csöndes, passzív hűtése ellenére nem melegszik jelentősen (fém a ház teteje + szellőzőlyukak a ház alján és hátulján). Magát a szerkezetet nem is ecsetelném tovább, egész tetszetős szerkezet.

  A történet lényege igazából csak mot kezdődik: karácsony előtt nem sokkal rádugom a gépemre, bekapcsolom, és oylan hangokat hallok cserébe, amilyeneket egy merevlemeztől nem szeretünk hallani. Csörög, csattog, kerreg. Anyád. Természetesen nem olvassa, illetve ha sok percet vártam rá, akkor szép lassacskán felismerte, hogy micsoda, de a használhatóságig nem jutott el. A rendezést rajta az adatokkal elkezdtem előtte, van benne munkám rendesen. Semmilyen körülmények között nem működik, az adatoknak ezennel vége... Talán valahol megvannak még. Miután belenyugodtam, hogy ezzel semmit nem fogok tudni kezdeni,próbálom menteni a menthetőt. Linuxban a dd parancs kifejezetten hibás eszközök számára készített verzióival próbálkozom, amik a hibás szektorokat kihagyják kilépés nélkül. Egyébként ez nyersen olvassa a biteket a meghajtóról. Felcsatolás nélkül a vinyó egyébként egy perc után abbahagyta a csattogást. Dd-hez nem kell felcsatolni, hurrá. Ment is az olvasás, amíg el nem ért egy bizonyos pontot, akkor bizony kattogott mint a fene. Aztán miután nagyon lassan haladt a hibás területtel, elkezdtem betippelni a területeket, és szép lassan felderítettem, hogy mely területek olvashatók, melyek nem.

   Végülis az derült ki, hogy szabálytalan közönként kimarad 3-15Gb, a többi olvasható köztük. Éljen, akkor azokat gyorsan lementem, majd ha kicserélik, akkor visszanyersírom rá, és hátha majd kezd vele valamit a scandisk. Ha van egy kis szerencsém, akkor az ntfs leírórésze nem sérült, és erre van eséylem, a hiányzó fájlokat meg elkönyvelem majd veszteségként. Hogy miért vagyok, optimista, hogy kicserélik? Mert 3 év garancia van rá, és mert egy tip-top állapotú és kinézetű szerkezet. SEMMI extra nem történt vele. Használtam, de még áram alatt is alig volt 100 órát, nem hogy használva. Kifogtam a 10 millió pédány 1 db selejtjét. Miközben mentettem le róla a dolgokat (hosszú folyamat) egy billentyűzet ráesett, ami nem az én hibám volt, távolról vezéreltem ssh-n a gépet. Mindegy, majd kicserélik így is. Közben szép lassan megtöltődött a Gépészeti Eljárástan Tanszék közös tárolówinyója, amit szerezni tudtam. Ez egy Toshiba 1 Tb-os darab, egy szerű fekete műanyag ház, ezúton is szeretném megköszönni nekik, bár valószínűleg a többség még most sem tudja, hogy miylen jót tettek velem. Némileg irigykedtem: az a műanyag ház lehet, hogy nem hűt olan jól, meg nem olyan szép, de horpadás bizts nem keletkezett volna rajta, egy 30 centiről ráeső billenyűzettől...

   Január 12.: visszavittem a boltba a gépet. Egy héten belül kiderült, ami várható volt, a horpadás miatt az importőr nem fogadja el, de elküldhetik "feltételes bevizsgálásra", ahol jobban belenéznek, és kiderítik, mennyi köze van a sérülésnek a valódi bajához. Egy probléma van: két ilyen központ van a világon, az ügyintézés lehet 2-2,5 hónap. Mit tudok tenni, menjen... Majd kihúzom valahogy.

   Március18.: kész az eljárás, mehetek érte. Mentem. Elhoztam. Nem teljesen olyan a háza, mint a réginek, az jobban tetszett. Mindegy, csak működjön. Mielőtt újból eszetlenül rábíznám magam, meg kell felelnie. Napokig írás-olvasás tesztek, foylamatosan többet ment, mint az előző a másfél hónapja alatt összesen. Semmi baja. Na, valami ilyet várnánk alapvetően. Elkezdhetem visszarakni nyersírással a lementett részeket, hátha a scandisk majd tényleg tud kezdeni valamit vele. Mivel a nagy tárolót hét közben is használhatják a másik tanszéken, inkább az enyém viszem oda, mégiscsak ők tesznek nekem szívességet. 200m-t gyalogolni meg egyébként sem nagy gond, azalatt nem történhet semmi bajom, már jég sincs, amin eleshetnék. Elkezdtük visszamásolni a dolgokat. az első 400Gb-nyit megcsinálta csütörtökről péntekre virradóan márc. 25-26). Mivel hétvégén nem kell a tanszéken, elhozom magamhoz mindkettőt, és majd megírom a scriptet a második felének a visszamásolásához, egy hétvége alatt biztos végzek vele.

   Március 26.: Hazahoztam, gép be, Toshiba be (Jé, de buta tápegysége van, egy dugós adapter ami miatt csak lapos csatlakozó fér mellé a konnektorba. Bezzeg a Samsungnak lapos van, és a tápegység csak 20 centi vezeték után következik. Jobban használható.) Samsung be: nincs reakció... Na, jól van, ennyit ér a tápegység, hiába fér el jobban. Eszembe se jut, hogy a winyó házán belül lehet valami rossz. Olyan nincs, hogy kétszer egymás után megszívjam. Multiméter elő, tápegységen megvan a 12V. Na, akkor biztos csak terhelésnél esik le, és nem bírja. Honann vegyek másik 12V-os 2A-s tápot, ugyanolyan csatlakozóval? Másik vinyó? Például Toshiba? Jé, uyganoylan specifikáció, meg a csatlakozó is. Akkor nézzük: Samsung nem reagál. és az ellenpróba: Toshiba vinyó a Samsung táppal vidáman megy... Erre most mit mondjak? még vissza se tudtam tenni a dolgokat rá. És megint nem menet közben mondta be az unalmast, hanem az újbóli bekapcsolásnál. Illetve ha a működőt kikapcsolom, akkor következőre nem működik. Most valószínűleg valahol a SATA-USB átalakító, tápfesz-adó panelen lehet a gond a házban, a winyónak valszeg semmi baja. Ettől függetlenül ha visszaviszem, az egészet kell vissazvinnem, és ha kicserélik, akkor cserélik belső merevlemezestől, ás az eddig belefektetett munkám nem ér semmit. És ha megkapom az újat, mi a francot kezdek vele? Mit merjek rátenni? Igazából annak az esélye, hogy 3. rakat trágyát is megkapjam ennyi időn belül, csak akkor nagy, hogyha direkt ki akarnak cseszni velem. Nem valószínű, hogy bárki is ennyit foglalkozna velem. De ahogy az elmúlt fél éves formámat tekintve nem is zárnám ki a lehetőséget.

   Tanulság: valószínűleg ha csak kevés ilyen külső tárolóval dolgozna az ember, akkor érdemes magának összerakni egy asztali vinyóból, meg egy boltban külön kapható tokból. Egyébként meg akármilyen minőségellenőrzés mellett is minimum 2 helyen legyen meg amit az ember biztonságban akar tudni. Kénytelen leszek venni én is egyet pluszban. De az nem ilyan fajta lesz. Hiába használom épségben az aszteli gépekben a Samsung winyóimat, az elkövetkező 20 évben igyekszem elkerülni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.