Általánosan elmondható, hogy a harmatfű elég strapabíró növény. Elég mostoha körülmények között él eredendően, így nem csoda. Viszont van néhány olyan dolog, mit nehezebben visel, mint más növények, így valószínűleg többen könnyne megcáfolnának, hogy lám nekem ezt nem bírta, meg azt sem. Ez viszont még nem jelenti azt, hogy nehéz lenne tartani, mindösze egy kis odafigyelést igényel, és ha megszoktuk, hogy kell egy iylen növényt tartani, akkor a többi ragadozó tartása is könnyebb lesz. Amit a következőkben leírok, az a legtöbb ragadozóra nagy vonalakban igaz, ha valami mégsem, azt külön jelzem)

   A ragadozó növények gondozásához általában másfajta nézőpont szükséges, mint a megszokott növényeinknél. Egyes területeken kevesebb figyelmet igényelnek (ilyen például az öntözés), máshol többet (pl.: tápanyag bevitele bármilyen formában). Öntözésnél sokkal jobban kell figyelni, hogy milyen vizet kapnak, mivel a fémionokat, főleg a keménységet okozó kalciumot nem bírják. Tápanyag bevitelénél pedig gyors halálát okozhatjuk szegénykének, ha tápoldatozzuk. Van néhány kivételes eset, amikor lehet, de azt legfeljebb a végén zárójelben jegyzem meg. Általában jobban járunk, hogyha nem akarjuk sem tápoldattal, sem léggyel, sem más "mesterséges étrendkiegészítő" ( sajt, tojás, hús) bevitelével "etetni". Első körben tanuljuk meg életben tartani, a szebbé tételével inkább akkor próbálkozzunk, ha már szépen szaporodik, és marad túlélő.

   Egy harmatfüvet elpusztítani rövid idő alatt nem lehet (hetek-hónapok munkája), mindig valamennyivel előbb jelzi, hogy valami nem tetszik neki, és ilyenkor általában még van idő beavatkozni. Kivétel ez alól néhány igen extrém behatás, de azokat azt hiszem fölösleges is megemlítenem. Egyetlen olyan lehetőségünk van, amivel egy nap alatt elpusztíthatjuk, ez pedig a koncentrált tápanyag. Legyen az tápoldat, vagy egyszerű ecetsav (könnyen felszívható szerves anyag), egy-két napon belül el fog pusztulni, és nem lehet tenni ellene. A levelek, és az egész növény megfeketedik.

   Locsolás: locsolni csak esővízzel szoktam. Nekünk van otthon elég, így nem probléma. Ha valaki figyel rá, akkor mindenhol lehet elég esővizet gyűjteni. Elvileg jó a forralt csapvíz is, de Magyarország nagy részén anynira kemények a vizek, hogy az ásványvíz kategóriába esnek. Ezekben a maradó keménység is bőven elég ahhoz, hogy lassan megöljön egy növényt (jeleit lásd a "problémák" résznél). Jó lehet még a folyóvíz, amennyiben nem karsztvíz. Az alföldi vizek némelyike lehet, hogy kezelés nélkül is megfelel. Desztillált víz használatát nem ajánlom. Annyira kevés iont tartalmaz, hogy a sejtek háztartását is felboríthatja szerencsétlen esetben. Ha valamira használni akarjuk, akkor inkább párásításra.
   A minőség után következzen a mennyiség. A harmatfű nem igényli, hogy állandóan vízben álljon, hosszú távon nem tesz jót neki. Legjobb, ha felváltva áll vízben, és néha engedjük kiszáradni az alatta levő tálat. A földje mindig maradjon nedves! ha elkezd száradni a föld, akkor szinte azonnal az öregebb levelek is (lásd: problémák). Nehéz eltalálni az ideális mennyiséget, pláne ha az ember ritkán tud ránézni, így nálam maradt az a megoldás, hogy legtöbbször vízben állnak. Ha vízben állnak, az sokkal jobb, mintha kiszáradnak. Ha pedig mégis elfogyna a víz, valószínűleg időben ránézek ahhoz, hogy időben adjam a következő adagot. Emellett még egy nagyobb tálcában az álló víz párásít is. Ha vízben áll, akkor viszont ne legyen túl magas a szint, mert nem növesztenek gyökeret, vagy csak rövidkéket, és sérülékenyebbek lesznek ezáltal.

   Páratartalom: párás levegőt igényel. A lakásokban általában száraz a levegő, ezért nem árt, ha van alatt víz, ami folyamatosan nedvesíti körülötte a levegőt. Esetleg olyan helyre tehetjük, ahol kisebb légteret kell bepárásítania (pl. befőttesüveg, gömbakvárium, stb.). A szőrök végén található cseppek méretéből látszik, hogy mennyire száraz a levegő, minél párásabb, annál kövérebbek a cseppek, ha száraz, akkor pedig pici van csak.

   Fény: szereti a fényt. Sőt, nagyon sok fényt szeret, minél több, annál jobb. Ellenben a tűző nap nem jó neki, mert megégnek a szőrök, amiknek a végén a cseppek vannak (fókuszálják a fényt). Ha nem kap elég fényt, megnyurgul, és később eldől, mikor virágot hoz. Télen éppen ezért teletetni szoktam, így kevés fénynél sem nyúlik föl, mert alig nő. Lakásban teleltetve két ablak között jó helye lehet a kemény fagyok beköszöntéig.

   Hőmérséklet: leginkább 18-20°C környékén érzik jól magukat aktív időszakban. Ennél melegebb sem árt nekik, csak akkor legyen elég vizük.  Hidegebb időt is elviselnek, legfeljebb a növekedésük lelassul. jó eséllyel enyhe fagyot is kibírnak, de még nem próbáltam, és nem is szándékozom.

   Föld, ültetés: tiszta tőzegbe kell ültetni, mást nem szükséges adni az ültetőközeghez. A gyökerekre nem kell kifejezetten nagy gondot fordítani, nincs túl sok, és egyébként a nedves körülmények között könnyen növeszt újat, ha elszakítottuk volna.

   "Etetés": nem kell etetni, sőt, jobb, ha békén hagyjuk. Amúgy is nehezen fogadja el a már nem mozgó eledelt. Ha valamire szüksége van, általában megfogja magának, még akkor is, hogyha egyébként nem is látunk sehol rovarokat. Ha valamivel kedvezni akarunk neki, akkor inkább tegyük lehetővé, hogy megfogja magának: ha gyümölcs kidobandó részeit állni hagyjuk, előbb-utóbb megjelennek rajta a muslicák. Ha a növény közelébe helyezzük őket, megtalálják a növényt is, és vígan lakmározhat.

   Teleltetés: Fény hiányában a növények megnyurgulhatnak, és ha tavasszal tovább nőnek, nem bírják tartani a saját súlyukat, eldőlnek. Ezt megelőzendő, világos, fagymentes, hűvös helyen célszerű tartani őket. Ilyenkor lassan is szárad ki a földjük, így locsolásukkal sem kell annyit törődni. Ez lehet télikertben, vagy akár két ablak között.

   Egészség, betegség: ránézésre el lehet dönteni, hogy egy növény egészséges-e, vagy valami baja van. Leginkább a növény közepe, és új hajtásai az irányadóak, amennyiben ezek szépek, egészségesek, akkor nincs komoly baja a virágnak. Ha kisebb is a levél, mint az öregebb levelek, nem jelenti azt, hogy beteg, később majd nagyobbak nőnek. De egészséges legyen a tövétől a végéig. Az öreg leveleket gyakran feláldozza a növény hogy valami nem kívánt hatást túléljen, így kiszáradás esetén is először ezek száradnak le. Újonnan ületett példányok esetében némelyik növény lassabban növeszt gyökeret, és ez idő alatt a nagy levelek tartalékait használja, ezért azok elsárgulnak, később leszáradnak. Ez előfordulhat élőhelyváltásnál is. Amennyiben a közepe egészséges, nem kell emiatt különösen aggódni.
   Fekete hajtáscsúcs: túl kemény a használt öntözővíz. Még megmenthető minél gyorsabb átültetéssel friss tőzegbe.
   Sötétzöld öreg levelek: kiszáradt a tőzeg, ezzel figyelmeztet, hogy jobban figyeljünk oda a locsolására.
   Feketedik az összes levél: túl tömény tápanyagot (pl. tápoldat) kapott, menthetetlen. 

   Megjegyzés: kancsókának például ha mindenáron tápoldatot akarunk adni, akkor ne a földjébe, hanem a kancsójába töltsünk híg oldatot. De mint mondtam jobb, hogyha csak a vizével törődünk, a többit megtalálja maga is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.