In the last few months I encountered an error, which had a strange solution. Anyone who use such an old Thinkpad with Linux kernel version higher than 2.6.32, and has problems with suspend may find this post useful.

Basically I use Debian-based distros, but it may also append to other distributions. I started to have problems with the 2.6.38 kernel in Ubuntu (Xubuntu) later switched to Debian Testing based Linux Mint. The problem was the same. The screen's backlight stayed on after suspend, and after waking the machine froze. I tried many suspend solutions other than pm-suspend, but neither worked. I tried modifying acpi-support, according to many advices (thinkwiki.org 1 and 2, etc...), but had no luck. It seemed, that the computer does not use quirks.

Later I switched back to pm-suspend, as it should do the sufficient quirks, and started to read the log carefully. (that should have been the first thing...). Despite the passed "nomodeset" or "nomodesetting" kernel parameter, according to the logs the kernel had modesetting.

/var/log/pm-suspend.log
Running hook /usr/lib/pm-utils/sleep.d/98video-quirk-db-handler suspend suspend:
Kernel modesetting video driver detected, not using quirks.

After some research on the net I found this worth to try, however, it is not strictly in connection with suspend issues. It seems, that the radeon modesetting can only be switched off with the module configuration file.

And voilá, after swithing Radeon KMS this way, suspend started functioning. I have not tried hibernation, because I don't use it, but is should work also. Without KMS suspend applies s3_video and backlight switch off quirks.

   Általánosan elmondható, hogy a harmatfű elég strapabíró növény. Elég mostoha körülmények között él eredendően, így nem csoda. Viszont van néhány olyan dolog, mit nehezebben visel, mint más növények, így valószínűleg többen könnyne megcáfolnának, hogy lám nekem ezt nem bírta, meg azt sem. Ez viszont még nem jelenti azt, hogy nehéz lenne tartani, mindösze egy kis odafigyelést igényel, és ha megszoktuk, hogy kell egy iylen növényt tartani, akkor a többi ragadozó tartása is könnyebb lesz. Amit a következőkben leírok, az a legtöbb ragadozóra nagy vonalakban igaz, ha valami mégsem, azt külön jelzem)

The following article is not complete, only I don't have time to finish it properly. However there may be useful information in it, in the present form, so publish it. I may finish it someday...

Solio Classic charger is one of the weirdest gadgets you can own. However its unique shape is not aimless, it is the most ergonomic shape for a portable solar charger available. I'll discuss it later.

I can't remember how I noticed it first, but I wanted one almost in the moment. The conception is simple: there are many battery life extenders on the market since cellular phones are so popular. Battery is never enough. Solio is an extra battery which you can charge through its solar panels (and from USB too). It has tips for many charger connectors in the box and much more available in their webshop.

Unfortunately my story had some less happy moments. I ordered my piece from the Hungarian T-Mobile Webshop, which was the only shop in Hungary that sells Solio's products. It was cheaper than ordering from the solio European webshop (with delivery cost). As the package arrived I noticed a crack on one of the plastic parts. It wasn't so serious, but it may cause problem when moist can diffus through it in cold weather and condense on the electronics.
On one of the sheets found in the box which told me that in case of any problems contact them first.
So I did that, and found them very helpful. In a few days UPS picked up the parcel and brougth it to the German warehouse. Due to some confusions in the system  I got the new device only a month later. It had a serious problem with the electronic parts, but I managed to repair it.

From now on only the positive experiences follow. I had my fresh, defectless device, and it was late spring. The sun was shining all day, so I could start my tests immediately. First of all: for a new device the battery is new also. It needs some cycles of charge-discharge to reach its final capacity. For me it was 3 or 4 cycles. I suggest USB charging for this part, as it's faster.
After the initiation I started using it as the primary energy source. That means I did not touch the AC charger until I had a usable battery level. The two devices I was using Solio with: SanDisk Sansa clip+ and Treo 650.  Treo has a 1800 mAh battery which usually lasts for 4 to 9 days (average 7 days). Sansa has an approx. 3 or 400 mAh battery that needs to be recharged almost twice a week. Treo is a smartphone so it uses much more energy than does a not so outdated not so "smart" cellphone.
The first 3 weeks of the test was sunny, so I could capture many photons. I charged the Solio during traveling (suckkorongg), and during the day. Unfortunately it needs to be carried or at least to be adjusted constantly as the sun is moving on the horizon. During weekdays I can't utilize the period between 12-13.30, when the sunlight has the best potential.
In this manner I needed the AC charger only after the 3 weeks, when a 2 weeks long constant rain period came which is quite unusual in Hungary. In average weather the Solio could guarantee the energy needed.

Unfortunately they discontinued the production of Solio Mag, which was the same as the Classic, with a battery with slightly higher capacity, and a magnesium alloy housing. The price was the double of the Classics', but it could have been a much more rugged construction.

The following article is not complete, only I don't have time to finish it properly. However there may be useful information in it, in the present form, so publish it. I may finish it someday...

When I first saw it I knew that I will have one. During our usual summer trips one of the bost severe problem is providing power for our elecronic devices. As we usually sleep in forests or wherever we stop, charging is impossible. During the day we rarely stop at inhabited places, so asking someone to charge the devices is out of question too. What we can do is carry a lot of (rechargable) batteries, what is a lot of plus weigth that we do not want to carry.
Then I saw this charger, and bougth it almost immediately. The nominal charging current is 150 mA for a pair of batteries. That is quite impressing for a lightweigth device like this. Most of the NiMH/NiCd battery chargers do not have an output higher than 200-250 mA.
This means that a pair of 850 mAh batteries (like those bundled with the charger, type AAA) can be recharged in less then 8 hours. (the usual formula for this calculation is 1.4*Capacity/Charge current, 1.4*850mAh/150mA=7.93 h for the aforementioned batteries). That usually means a sunny day's most intensive hours.
Surprisingly after some measurements the charging current proved to be more than stated, and reached 165 mA. Not a big gain, but at least we are not cheated by the marketing department. Of course thes currents apply to optimal conditions: direct sunshine, sun is high on ?zenith?, the plane of the solar panelis ?perpendicular? to the incoming rays. In cloudy weather or with the sun near the horizon the current decreases or even stops charging.
Near the batteryes a LED indicates charging, the brighter it is, the more current flows.
And this is the end of the list of the features. Or there is one more I have to mentio: this year I saw one that had an AC adapter bundled,which is a good idea regarding you don't have to carry another charger for the cloudy days. Not a complicated device, no sophisticated charging methods (it may be a problem, see later). The advantage is its weigth. It weighs only a few gramms. And it is durable! My 20+ kg backpack accidentally fell on it, and bent the panel. As the panel is a flexible thin plastic with 3 stripes of ?policrystalline? solar panels it suffered some damage, but not in its function. It is still working as it should.

For me this charger has been a blessing, it helped me to make thousands of photos. I could fit it on my backpack easily with a piece of rope. Always facing the sun.

Are there disadvantages? Of course there are. Let's start with the one concerning the batteries lifetime.
Preferred charging method of NiMH/NiCd batteries is using constant current. With solar power only one thing is sure: you probably won't have enough sunshine hour providing constant current. There may be clouds, or simply you need more days to fully charge a high capacity battery. In this case you violently brake the law of charging. Early batteries had the so called "memory effect" which caused premature decrease in capacity. If your battery is of this kind, you can kill them in to time using the solar charger. Luckily these days the batteries have no memory effect, especially the most recent types (slowly self-discharging, but lower capacity,a.k.a. Ready2use,etc.) At least the batteries I used have not been damaged.
The other issue is the end of the charging. Advanced chargers monitor while charging, and terminate when the battery is full (usually deltaV method, voltage reaches a maximum, then starts decreasing). Using simple chargers the user has to terminate after the desired period.
It is not possible to determine the charge with this charger. The voltage is not measured, the current is not constant,thus the required time is unknown. The most safe method is using two pairs of batteries (which surely don't have memory effect), and change them regularly. The changing period  should be chosen shorter than the time needed for fully charging under optimal conditions. This prevents overcharging and wasting the precious electricity.

The last disadvantage is in connection with the material of the charger. The panel is soft as said before, which is not advantageous in every consideration. It gets scratched easily which means, the surface transparency decreases, and fewer photons can reach the useful parts.

The last questionable property applies to all of the compact solar chargers: the heat. The sunshine will generate a lot of heat on the chargers, and the objects around. Naturally that will cause the battery's temperature to rise. And batteries of everyday's usage are sensitive to heat in general. Li based batteries the most, but NiMH-s also.

As I promised, here is the GPS track of the trail. I think it can improve the hiking, especially in poorly marked areas.

Later I will write some suggestions what could be improved with only a little effort.

   We spent two weeks with the guys to explore Slovenia going down on the E6. Two years ago we were there, but this year we wanted to accomplish the whole Slovenian part. It was a journey full of positive and negative experiences; Slovenia itself was the cause for the positive while the condition of the trail was the negative.

Hosszabb kihagyás után újabb cikkek következnek, amiket részben vagy egészben már megírtam. Mivel ezek nagyobb érdeklődésre is számot tarthatnak, angolul írtam/írom őket. Amennyiben ez bárkit zavar, és szeretné inkább magyarul olvasni, akkor szóljon, és megpróbálom záros határidőn belül lefordítani/megírni magyarul, mert magyarul nincs meg egyik se.

   Keddre virradóan kedves öreg autónknak nyoma veszett Székesfehérvárról. A ház elöl. Csendes, dombon levő rövid kis zsákutca, kívülről nem látható a házunk előtti rész, az utcában meg csak az a pár ember jön be aki ott lakik. Valószínűleg megfigyelték, és irányzottan lopták el. Nem hirtelen indíttatásból, aki arra járt. Valószínüleg már darabokban van, vagy halad az olvasztó felé. Már el is itták az érte kapott pénzt, pedig még lett volna pár éve nyugdijas korára, másodlagos autónak kiváló, és már nagyon hozzánk nőtt.

   Mivel moszkvai autó volt, elég ritka típus, nem is forgalmazták Magyarországon, de máshol se sok van belőle. Ennél fogva esetleg könnyebb megtalálni, mint más Ladákat. Ha valakinek netán feltűnne egy ilyen, legyen szíves szóljon!

  Adatok amik érvényesek voltak rá, még hétfőn:

• Szin: vajfehér (eredeti fényezés)
  
• Tipusszám: 21063
• Jobb hátsó plakett felirata: LADA 1300 SL (ebből nagyon kevés van)
• Kasztni: 1600-asé (krómozott hűtőrács, dupla lámpa elöl), Alvázszám: XTA21063OM2496208
• Motor: 1300 cm3-es vezérműláncos, motorszám: 210111486292
• Kerekek: acélfelni, régi Dunlop SP WinterSport ?M3? 175/70-es gumik, disztárcsa nélkül
• Rendszám: ACM-525

• Egyéb jellegzetességek:
• a vezető oldalán a könyökléstől kikopott az ablak mellett, és a fém kilátszik/szivacs takarja
• a hátsó ablakon Dunlop matrica fent középen és egy "HIPP, Baby fährt mit" gyerekre figyelmeztető háromszög valamelyik oldalon.
• Kipufogója 3-4 éves, Walker. Jobb hátsó fékmunkahenger fél éve lett cserélve.
• Az egyik ajtó elülső felén, a sarkában üvegszállal és epoxival volt javitva. Azt hiszem, a bal hátsó.
• szovjet gyártmányú nagy látószögű tükör volt az eredeti belső visszapillantóra erősitve.
• szivargyújtóba pedig egy akku/generátor töltést ellenőrző 3 ledes vacak volt bedugva

   Ha valakinek netán feltűnne valami egy ilyen járművel kapcsolatban, akkor ne habozzon szólni! Tényleg elég ritka, a tipust a nagy Ladás könyvekben is ritkán lehet megtalálni, az 1300 SL feliratból pedig nem tudom, hogy lehet-e találni még 3-at az országban.

   Ugyanitt teljes szett kopott, öreg nyárigumi eladó acélfelnivel Dunlop SP6 175/70 :D

   A tolvajnak pedig csak egy dolgot kivánhatok: egy kihegyezett KrAZ kardántengelyt az ánuszába...

Azoknak, akik ismerték, sajnos azt a hírt kell továbbadnom, hogy kedves kis beagle kutyusunk , hivatalos nevén Nagykustyáni Delilah, a mai napon megszabadult a hetek óta tartó szenvedéstől, és jobblétre szenderült. Andrást idézve:

"well, she had a great life full of love with you guys. So she will be in dog heaven...."

Ámen!

Emlékül álljon itt néhány kép róla, amikről az is kiderül, hogy mit csinálhat az örök vadászmezőkön:

Mostanban kicsit el vagyok havazva, ezt is csak azért írom, mert ekkorát is régen szívtam...

   A "Samsung" márkanév ismerősen csenghet lassan mindenkinek, róluk is írok majd egyszer, de most a téma mindössze egy termékük. Nevezetesen a STORY Station nevezetű külső winyóként csomagolt 5400 fordulatos "környezetbarát" asztali adattároló. Az enyém speciel egy 1,5 Tb-os változat. Ami végülis rávitt a vásárlásra, hogy sok gépen voltak az adataim, sokféle formában, és már mások partícióira is pakoltam a dolgaimat, mert nem volt elég hely. Úgy gondoltam, hogy majd felmásolok mindent egyre, és rendezem, aztán rendezett formában, kisebb helyet foglalva visszateszem a megfelelő részét a megfelelő gépre. A biztonsági mentésekről nem is beszélve.

   Az elmélettel nem is volt baj, valamikor októberben megvettem a szerkezetet. A külseje egész jól végiggondolt, fényerőszabályozós bekapcsolópotiról meg a mai dizájnelemek és ergonómia világában különösebben nem lehet semmi rosszat mondani. A működés jó, csöndes, passzív hűtése ellenére nem melegszik jelentősen (fém a ház teteje + szellőzőlyukak a ház alján és hátulján). Magát a szerkezetet nem is ecsetelném tovább, egész tetszetős szerkezet.

  A történet lényege igazából csak mot kezdődik: karácsony előtt nem sokkal rádugom a gépemre, bekapcsolom, és oylan hangokat hallok cserébe, amilyeneket egy merevlemeztől nem szeretünk hallani. Csörög, csattog, kerreg. Anyád. Természetesen nem olvassa, illetve ha sok percet vártam rá, akkor szép lassacskán felismerte, hogy micsoda, de a használhatóságig nem jutott el. A rendezést rajta az adatokkal elkezdtem előtte, van benne munkám rendesen. Semmilyen körülmények között nem működik, az adatoknak ezennel vége... Talán valahol megvannak még. Miután belenyugodtam, hogy ezzel semmit nem fogok tudni kezdeni,próbálom menteni a menthetőt. Linuxban a dd parancs kifejezetten hibás eszközök számára készített verzióival próbálkozom, amik a hibás szektorokat kihagyják kilépés nélkül. Egyébként ez nyersen olvassa a biteket a meghajtóról. Felcsatolás nélkül a vinyó egyébként egy perc után abbahagyta a csattogást. Dd-hez nem kell felcsatolni, hurrá. Ment is az olvasás, amíg el nem ért egy bizonyos pontot, akkor bizony kattogott mint a fene. Aztán miután nagyon lassan haladt a hibás területtel, elkezdtem betippelni a területeket, és szép lassan felderítettem, hogy mely területek olvashatók, melyek nem.

   Végülis az derült ki, hogy szabálytalan közönként kimarad 3-15Gb, a többi olvasható köztük. Éljen, akkor azokat gyorsan lementem, majd ha kicserélik, akkor visszanyersírom rá, és hátha majd kezd vele valamit a scandisk. Ha van egy kis szerencsém, akkor az ntfs leírórésze nem sérült, és erre van eséylem, a hiányzó fájlokat meg elkönyvelem majd veszteségként. Hogy miért vagyok, optimista, hogy kicserélik? Mert 3 év garancia van rá, és mert egy tip-top állapotú és kinézetű szerkezet. SEMMI extra nem történt vele. Használtam, de még áram alatt is alig volt 100 órát, nem hogy használva. Kifogtam a 10 millió pédány 1 db selejtjét. Miközben mentettem le róla a dolgokat (hosszú folyamat) egy billentyűzet ráesett, ami nem az én hibám volt, távolról vezéreltem ssh-n a gépet. Mindegy, majd kicserélik így is. Közben szép lassan megtöltődött a Gépészeti Eljárástan Tanszék közös tárolówinyója, amit szerezni tudtam. Ez egy Toshiba 1 Tb-os darab, egy szerű fekete műanyag ház, ezúton is szeretném megköszönni nekik, bár valószínűleg a többség még most sem tudja, hogy miylen jót tettek velem. Némileg irigykedtem: az a műanyag ház lehet, hogy nem hűt olan jól, meg nem olyan szép, de horpadás bizts nem keletkezett volna rajta, egy 30 centiről ráeső billenyűzettől...

   Január 12.: visszavittem a boltba a gépet. Egy héten belül kiderült, ami várható volt, a horpadás miatt az importőr nem fogadja el, de elküldhetik "feltételes bevizsgálásra", ahol jobban belenéznek, és kiderítik, mennyi köze van a sérülésnek a valódi bajához. Egy probléma van: két ilyen központ van a világon, az ügyintézés lehet 2-2,5 hónap. Mit tudok tenni, menjen... Majd kihúzom valahogy.

   Március18.: kész az eljárás, mehetek érte. Mentem. Elhoztam. Nem teljesen olyan a háza, mint a réginek, az jobban tetszett. Mindegy, csak működjön. Mielőtt újból eszetlenül rábíznám magam, meg kell felelnie. Napokig írás-olvasás tesztek, foylamatosan többet ment, mint az előző a másfél hónapja alatt összesen. Semmi baja. Na, valami ilyet várnánk alapvetően. Elkezdhetem visszarakni nyersírással a lementett részeket, hátha a scandisk majd tényleg tud kezdeni valamit vele. Mivel a nagy tárolót hét közben is használhatják a másik tanszéken, inkább az enyém viszem oda, mégiscsak ők tesznek nekem szívességet. 200m-t gyalogolni meg egyébként sem nagy gond, azalatt nem történhet semmi bajom, már jég sincs, amin eleshetnék. Elkezdtük visszamásolni a dolgokat. az első 400Gb-nyit megcsinálta csütörtökről péntekre virradóan márc. 25-26). Mivel hétvégén nem kell a tanszéken, elhozom magamhoz mindkettőt, és majd megírom a scriptet a második felének a visszamásolásához, egy hétvége alatt biztos végzek vele.

   Március 26.: Hazahoztam, gép be, Toshiba be (Jé, de buta tápegysége van, egy dugós adapter ami miatt csak lapos csatlakozó fér mellé a konnektorba. Bezzeg a Samsungnak lapos van, és a tápegység csak 20 centi vezeték után következik. Jobban használható.) Samsung be: nincs reakció... Na, jól van, ennyit ér a tápegység, hiába fér el jobban. Eszembe se jut, hogy a winyó házán belül lehet valami rossz. Olyan nincs, hogy kétszer egymás után megszívjam. Multiméter elő, tápegységen megvan a 12V. Na, akkor biztos csak terhelésnél esik le, és nem bírja. Honann vegyek másik 12V-os 2A-s tápot, ugyanolyan csatlakozóval? Másik vinyó? Például Toshiba? Jé, uyganoylan specifikáció, meg a csatlakozó is. Akkor nézzük: Samsung nem reagál. és az ellenpróba: Toshiba vinyó a Samsung táppal vidáman megy... Erre most mit mondjak? még vissza se tudtam tenni a dolgokat rá. És megint nem menet közben mondta be az unalmast, hanem az újbóli bekapcsolásnál. Illetve ha a működőt kikapcsolom, akkor következőre nem működik. Most valószínűleg valahol a SATA-USB átalakító, tápfesz-adó panelen lehet a gond a házban, a winyónak valszeg semmi baja. Ettől függetlenül ha visszaviszem, az egészet kell vissazvinnem, és ha kicserélik, akkor cserélik belső merevlemezestől, ás az eddig belefektetett munkám nem ér semmit. És ha megkapom az újat, mi a francot kezdek vele? Mit merjek rátenni? Igazából annak az esélye, hogy 3. rakat trágyát is megkapjam ennyi időn belül, csak akkor nagy, hogyha direkt ki akarnak cseszni velem. Nem valószínű, hogy bárki is ennyit foglalkozna velem. De ahogy az elmúlt fél éves formámat tekintve nem is zárnám ki a lehetőséget.

   Tanulság: valószínűleg ha csak kevés ilyen külső tárolóval dolgozna az ember, akkor érdemes magának összerakni egy asztali vinyóból, meg egy boltban külön kapható tokból. Egyébként meg akármilyen minőségellenőrzés mellett is minimum 2 helyen legyen meg amit az ember biztonságban akar tudni. Kénytelen leszek venni én is egyet pluszban. De az nem ilyan fajta lesz. Hiába használom épségben az aszteli gépekben a Samsung winyóimat, az elkövetkező 20 évben igyekszem elkerülni.

   Mivel az előző cikk egy kicsit populásrisra sikeredett, cserébe túl általános, mutatok egy példát egyből.

   Ki látott már Windows(R, TM, stb., érvényes a kicsi és puha cégre is) képernyőkímélőt? Valószínűleg sokan. És mi értelme volt? Semmi. Tegye fel a kezét, aki azért vett Windowst, mert látta, hogy a logója miylen szépen tud pattogni a képernyőn! Vagy akit tudat alatt azért vett Win logós gépet, mert egy ügyesen megszerkesztett képernyőkímélő erre kényszerítette. Valószínűleg nem ezért vette senki. Mint ahogy olyanról sem hallottam, hogy valaki azért tett fel linuxot, mert látta valahol, hogy az Xorg-nak milyen ötletes, újszerű képernyőkímélői vannak. Biztos van ilyen, de nagyon nem jellemző. Így tehát nem feltételezhető, hogy marketing okok miatt lenne létjogosultsága.

   Térjünk ki a képernyővédők eredetére. Azért találták ki őket, hogy egy sokat mutatott kép ne "égjen bele" a képernyőbe. CRT (katódsugárcsöves) képernyőknél, TV-knél volt igazán téma, de még pár éve is hasonló probléma volt plazmatévékkel, és tévéadók logóival. LCD képernyőn is előfordulhat. Ugyan annak, hogy a világítópanel megy tönkre, sokkal nagyobb az esélye, de most nem ez a lényeg. A képernyővédők létjogosultsága ilyen tekintetben nem megkérdőjelezhető, bár a mai termékek átlagos életciklusát figyelembe véve nem biztos, hogy van ideje komoly kellemtlenséget okozni egy-egy ilyen hibának.

   No, akkor most miről is írok én? Arról, hogy valójában teljesen fölösleges maradvány a képernyővédő. Mikor találták ki? Amikor még a CRT monitoroknak több percbe/tízpercbe telt, még elérték üzemi hőmérsékletüket, és azokat a színeket, és kontrasztot hozták, amit a felhasználó elvárt. Ha valaki elment tíz percre, és nem akarta, hogy a kép beleégjen a képernyőbe, akkor képernyővédőt tett be - majd amikor visszaérkezett, egy működő monitor várta.

   Ennek immáron több, mint 20 éve. A technológia rég túlhaladta ezt az állapotot, a mai monitorok többségének nem telik 5 másodpercbe sem, hogy teljes pompájában adja vissza a színeket. Ennek ellenére a windows alapbeállításai (XP) 5 perc után képernyővédő, 20-30 perc után kikapcsol (energiabeállításokban ezt szoktam találni). Az lenne a kérdésem, hogy MIÉRT?!?!?!

   Miért jó ez bárkinek is? Nem biztos, hogy a videokártya tudja kezelni a lekapcsolást? akkor nem állítaná be alapértelmezettnek a 30 percet. Miért nem lehet a képernyővédőt elfelejteni, és engedni lekapcsolni a monitort ugyanazon időhatárral? Aki akarja, visszaállítja a kedvenc képeiből összeállított sorozatot, vagy amit akar. De a legtöbb számítógépen a legtöbb felhaszáló soha életében nem módosította, és nem is tervezi módosítani ezt a beállítást, mert magasról tesz rá.

   Egy jelenlegi átlagos monitor (mondjuk 17"-os LCD) meg tud enni 20-30W-ot fényerősségtől függően. Egyre gyakoribbak a 20-22"-osak 40-60W-tal. Azonos méretű CRT akár kétszer ennyit is. Ezek alól kivétel talán a LED-es háttérvilágítású, amiről niincsenek mérési adataim. De azokból kevés van, még drágák. Az összes többi laptop/desktop, akármilyen monitor bizony jó néhány percig a Microsoft jóvoltából.

   Ehhez képest mindenféle periféria gyártói hatalmas előretörést, és "zöld" alkatrészeket emlegetnek, ha sikerül egy eszköz fogyasztásából lefaragni 1-2-3 W-ot. Nem lehetne egy "zöld" operációs rendszert is látni végre?

Megjegyzés: ez igaz lehet bármilyen operációs rendszerre és eszközre, viszont kevés más oprendszernek van 95% fölötti részesedése, és más oprendszert használók között kisebb az alapértelmezett beállításokat használók aránya.

   Ez a bejegyzés azért születik, mert várhatóan jócskán fog ebben a témakörben, és ehhez kapcsolódóan. Ezért szeretném tisztázni az álláspontomat.

    Manapság elég divatos téma, ami önmagában nem oylan nagy probléma, sőt inkább örvendetes. Ami ilyenkor törvényszerűen bekövetkezik, az a hülyék előretörése. Ami miatt a legtöbben már egy erőteljes legyintésel el is intézik a kérdést.

   A környezetvédelem lényege nem abban merül ki, hogy nem engedjük lekaszálni a virágos rétet, vagy védjük azt a fát a kivágás ellen, ami valamiért kedves szívünknek. Természetesen szomorú, ha valami nekünk kedves elveszik; viszont egy bizonyos szinten felül már önző dolog, ha a saját szívfájdalmunk és kicsinyességünk miatt egy hasznos téma ellen hangolunk másokat. Olyanok ellen, amik egyébként őket is érinthetik. És itt van a probléma forrása, hogy az apróságokon megy a vita a lényeges dolgok helyett.

  Miért is fontos a környezetvédelem? Valóban a környezetet védjük? Lesz-e valami komolyabb baja a Földnek az emberi beavatkozás miatt?

  A megválaszoláshoz nézzük először az élővilágunkat: elég régóta lakjuk már a Földet, egészen megszoktuk, úgy néz ki, nagy tömegben nem fogjuk tudni elhagyni belátható időn belül, így olyannak kell meghagyni, ahol élni tudunk. Akkor most kit is védünk? Magunkat...
Természet Anyánk köszöni szépen, meglesz mindig valahogy. Aki nézett már természetfilmet életében, az jó eséllyel látta már, hogy a sivatagban is zajlik az élet, ha jobban megnézzük. Az élet utat tör magának ott is, ahol nem is gondolnánk. Fajok eltűnnek, majd lesz másik, ami bírja az új körülményeket. Szomorú, de a Föld történetében eltűnt már néhány faj.

   Az élet nagyon nehezen írtható ki teljesen, valami mindig élni fog. Az egész bolygó egy egyensúlyi rendszer, amit külső behatásokkal kitéríthetünk akár szelsőséges állapotokba is, de mindig visszatér egy egyensúlyba. A probléma csak az, hogy az új egyensúly valószínűleg nem a régi. Távolról nézve ez még mindig nem olyan tragikus. Viszont ha közelebbről megvizsgáljuk, már el lehet gondolkodni. Eltűnt a dodó? Nagy ügy... Meg a bálna is? Úgyse láttam soha... Ja, hogy az ember is? Hopp!

   Így már a legtöbben azért érintetté válnak. Hogy mikor következik be? nehéz megjósolni. De akármi előfordulhat. Egy komponens eltűnése a rendszerből elég gyors válaszreakciót eredményezhet.

   Maradjunk annyiban hogy amikor környezetvédelemről beszélünk, akkor értsük mellé azt is, hogy "embervédelem". Hogy 10 év múlva hirtelen egy ismeretlen betegségben meghal az idegesítő szomszéd? Ezért már megérte "éghajlatot változtatni". Bár valószínűleg fordított esetben a szoszéd is ezt fogja gondolni. Hogy melyik kimenetel lesz igaz, az meg megjósolhatatlan. Jobb félni, mint megijedni.

   És hogy mit tehetsz Te ez ellen? Mikor "mindenki más is így csinálja", mit ér ha Te másként cselekszel? Sokat. Ha mást nem is, példát mutatsz. Legtöbb embernek csak egy kis bíztatás kell, hogy lássa, hogy más is csinálja, amit ő elsőnek nem mer. Mára a populáció is elérte azt a szintet, hogy az ipar mellett jelentős szerepet vállal környezetterhelésből, pusztán azzal, hogy van, és él.

    A legjobb pedig az, hogy gyakran nem is kerül jelentős plusz munkába, hogy jelentős eredményt érjünk el.

    Tud valaki mondani egy több, mint 1000 éves márkanevet? Van néhány, egyelőre nem lövöm le a poént, de egyet már én is tudok mondani elsőkézből.

"El Camino"

   Aki netán nem tudná, hogy mi fán terem, jó eséllyel hallotta már a kifejezést. Spanyol szó, legáltalánosabb jelentése: út/utazás. Ily módon végülis bármilyen ezzel kapcsolatos dologra vonatkozhatna, de az emberek egy része rögtön egy bizonyos dologra gondol: egy Santiago de Compostellába vivő zarándokút. "Mórölő" Szent Jakab sírját már nagyjából ezer éve látogatják zarándokok. A motiváció változó, mély spirituálistól a "jó poén"-ig bármi lehet.

   Amit viszont nem lehet megkérdőjelezni, az a vonzereje. Egyre növekvő számban érkeznek zarándokok az elmúlt években is (szent évek okoznak némi tendenciából kiugró látogatószámot). Még koreaiakkal is találkoztunk szép számmal.

   Amikor meghirdettem, hogy tartok előadást, a várakozásaimhoz képest egész sokan jelentek meg. Egy részük akkor is eljött volna talán, hogyha a "tengeri rákok verbális kommunikációja" a téma, de voltak oylanok, akiket kifejezetten ez az út érdekelt. Arról nem is beszélve, hogy ha azt hirdetem meg, hogy "gyalogoltunk több, mint 850 km-t, vadkempingeztünk egy hónapig, csináltam pár ezer képet", akkor nem érdekelt volna ennyi embert. A szlovéniai "medvékkel barátkozós" túránkon is láttunk sok szép dolgot, de az E6-os európai turistaút gyakorlatilag haldoklik, legalábbis töredékére csökkent az érdeklődő, lehet, hogy egyszer azt is bemutatom fényképeken, bár szerintem nem lesz ennyi érdeklődő.

Mi ez, ha nem márkanév?

  (Nem érdemtelenül, ezt hozzá kell tenni. Van látnivaló bőven, sok régión mentünk keresztül még egy országon belül is nagy változatosságot látva, de az út nagy része akkor is csak búzamező+szélerőmű. Csak erről általában nem szól a fáma.)
 

Végre én is írhatok ilyen gyökérségeket!

   Az ok, ami miatt idáig fajultam, az volt, hogy az utóbbi időben (főleg az El Camino beszámolók kapcsán) sok emberrel kellett tartanom a kapcsolatot, amit a html és php tudásom kicsit korlátozott. Blogolni meg minden hülye tud, mint látjuk... Így azt remélem, hogy könnyebb lesz elintéznem néhány dolgot a közeljövőben.

   Emellett pedig szeretnék néhány olyan dologról írni, ami szerintem nem kap elég figyelmet, pedig megérdemelné.

   Végül pedig: a leendő látogatótömegek :-) figyelmébe ajánlom: kommentek terén ha kell, nagyon durván közbelépek.